Sály

Sály Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Mezőkövesdi járásban fekszik, a Bükk-vidék Miskolci-Bükkalja részén, a Sályi-patak völgyében. A 3-as főúttól hat kilométerre helyezkedik el, csak közúton közelíthető meg Bükkábrány felől a 25 115-ös mellékúton. A falu bronzkori település, első okleveles említése 1348-ból származik. A környéken máig láthatók bronzkori romok, föld- és kőépítmények maradványai. A vidéket a honfoglalás korában Örsúr földjeként tartották számon, Anonymus a Gesta Hungarorumban is említi.

A falu története szorosan kapcsolódik az Örsúr nemzetséghez, amelynek leszármazottai a Lator-patak forrásánál, a Vizfő nevű helyen nemzetségfői központot tartottak fenn. A nemzetség monostora Kácson épült, de váraik Sályban és Kácson is álltak. 1596-ban, Eger eleste után a törökök felégették a falut, a lakosság a Tarizsa-hegy oldalába vágott pincelakásokban húzódott meg. A 18. században Szepessy Pál volt a birtokos, majd a 20. század elején Gorove László és Knöpl Anna birtokolta a területet.

A látogatók számára számos nevezetesség kínálkozik. Az Eötvös–Gorove-kastély az Örsúr nemzetség utolsó sályi leszármazottjának kezdeményezésével épült, mai formáját a 18. század végén nyerte el. A kastélyban ma általános iskola működik. A Sály Vízfő-tanösvény a Déli-Bükk lábánál húzódik, tizenhárom kilométer hosszú, tíz állomásból áll. A Gárdonyi Géza Emlékház is említésre méltó, ahol az író gyermekkori emlékei elevenednek meg. A Latorpuszta, Latorvár-tető és Örsúr vára is érdekes látnivalók a régmúlt emlékeiből.