Páduai Szent Antal-templom

A bajai ferences templom és kolostor a 18. században épült barokk stílusban. A ferences rend szerzetesei a török hódoltság után érkeztek a városba. Először a középkori templomot javították ki, majd paticsfalú rezidenciát építettek. A Rákóczi-szabadságharc idején a rendházat felgyújtották. A mai rendház alapkövét 1721-ben rakták le, majd az 1740-es években újjáépítették.

A kolostor a templom északi oldalához csatlakozik. Többszöri átalakítások után a késő barokk stílusjegyek a belső folyosók boltozatain, a lépcsőházban és ajtónyílásokon maradtak meg. A kolostor külső fala a 20. század elejéig dísztelen volt. Korábban kerítés vette körül, melynek egyik sarkán állt a 1741-es barokk Mater Dolorosa szobor. A megmaradt berendezések közül a refektórium rokokó ajtaja és a 6200 kötetes könyvtár ritkaságai emelkednek ki.

A Páduai Szent Antal-templom alapkövét 1732-ben Patachich Gábor kalocsai érsek rakta le. A templom végleges formáját 1764-ben nyerte el. A homlokzaton három szobor látható: Szent Ferenc, Páduai Szent Antal és középen az Immaculata-szobor. A templom egyhajós, egyenes szentélyzáródású, csehsüveg boltozattal fedett. A főoltárképet Wagner József festette 1844-ben, a freskókat pedig Kontuly Béla készítette 1948 és 1950 között. A templom alatt két kripta található, oldalában pedig a 20. században kialakított szoborfülkében áll a Mater Dolorosa szobor.